A martini ginből és vermutból készített koktél, melyet olívabogyóval vagy citromhéjjal díszítenek. A nyugati világban az egyik legismertebb báritalnak számít.
A martini egyike a hat alapitalnak David A. Embury klasszikus könyvében, a The Fine Art of Mixing Drinks-ben („Az italkeverés művészete”).
Az Egyesült Államoktól eltérően Európában általában jégre töltött vermutot kapunk, ha egy bárban „martinit” kérünk, mivel az olasz Martini vermut népszerűbb a martini koktélnál.

Elkészítése
A martini az IBA (International Bartenders Association) szerint 6 cl gin és 1 cl száraz vermut keveréke.
A hozzávalókat keverőpohárba töltik jégkockákkal, összekeverik őket és jéggel vagy jég nélkül töltik át egy hűtött koktélpohárba. Olívabogyóval díszítik vagy citromhéjjal, melyet általában megcsavarnak, hogy az illóolajai az italba kerülhessenek.
Több változat is létezik, de a mai gyakorlatban gin, és száraz vermut keveréke 6:1 arányban. A shakerrel készített martini főleg kulturális behatások eredménye. Elsősorban a fiktív kém, James Bond tette népszerűvé, ugyanis a vodka-martinijét mindig „rázva, nem keverve” kérte. A shakerrel készített változat eredete azonban régebbre nyúlik vissza. John O'Hara 1935-ös regényében, a Butterfield 8-ban az egyik szereplő a rázott martinit dicséri a keverttel szemben. Nick Charles nyomozó (William Powell) A sovány ember című filmben (1934) azt mondja egy csaposnak, hogy a száraz martinit mindig a keringő ütemére rázza. Harry Craddock klasszikus koktélkönyve, az 1930-as Savoy Cockail Book szerint mindegyik martinit rázva kell készíteni.
Noel Coward angol drámaíró és könyvszerző véleménye szerint a tökéletes martini úgy készül, hogy gint töltünk egy pohárba, majd meglengetjük Olaszország felé – ezzel arra célozva, hogy minél kevesebb vermutot teszünk a martinibe, annál jobb lesz.
J. D. Salinger Zabhegyező című regényében is található utalás a „minél szárazabb” martinire: mikor a főszereplő Carl Luce-szal beszélget a New York-i Wicker bárban, Carl előbb egy „jó száraz” martinit rendel, majd a következőnél azt kéri a csapostól, „csinálja még sokkal szárazabbra”.

Eredete
Az egyik elmélet szerint a martini 1911-ben született a New York-ban található Knickerbocker Hotel, és a koktélt feltaláló csapost Martininek hívták. William Somerset Maugham angol író szerint „a martint mindig keverni kell, nem rázni, hogy a molekulák érzékien üljenek egymáson”. James Bond a filmekben „rázva, nem keverve” kérte, és az itala inkább bradford volt, mint martini.
Ian Fleming a James Bond által fogyasztott koktélt, mely ginből, vodkából, Lillet-ből áll Vespernek (ma Vesper Martinikén is ismert) nevezte a Casino Royale hőse utánt.
Az nyomtatásban először 1869-ben megjelent vermutkoktél is tekinthető a martini elődjének, mely hűtött vermut volt citromhéjjal díszítve, és néha egy kevés keserűlikőrrel megerősítve.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából