Balzac

"Minden mértéktelenség a maga sajátos irányában fejleszti a testet. A részegeskedés, éppen úgy, mint a tanulás, még jobban meghizlalja a kövér embert, és lefogyasztja a soványat."

Benjamin Franklin

A borban bölcsesség van, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok.

Blake

"Legjobb bor a legrégibb, legjobb víz a legfrissebb."

Cicero

„A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását."

Euripidész

"Az okos szépen otthon űl - ha berugott."

Fleming

„A penicillin meggyógyítja az embert – de a bor teszi boldoggá”

Hippokratész

„A bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb”.

"Egészséges és beteg ember számára egyaránt csodálatosan megfelelő, feltéve, ha azt helyes mértékben fogyasztják."

Li Táj-Po (8. század): Magányos borozgatás holdvilágnál

Viráglugasban telt kancsó ragyog, -
Iszom, iszom, csak jómagam vagyok.
A hold-komát pohárral invitálom, -
Hopp! itt az árnyék, együtt így a három.
A hold bizony nem ért e víg csudához,
De lám, az árnyék mindent jól utánoz.
A hold kísér s az árny, e vén ravasz,
Így dőzsölünk, míg tart a szép tavasz.
Ha dúdolok: a hold ütemre billeg,
Ha táncolok: az árnyék frissen illeg.
Így józanul, vidáman összeférünk,
Ha már berugtam, más-más útra térünk.
Remélem, hogy maholnap mind a hárman
Közönnyel bolygunk fent a fellegárban.

Közmondások

Ave color vini clari, ave sapor sine pari!
Légy üdvözölve ragyogó színű bor, légy üdvözölve páratlan zamat!

Boni vini, boni viri non est quaerenda origo.
A jó bornak és a derék férfinak nem kell kutatni eredetét.

Bonum vinum hedera non indiget.
A jó bornak nem kell cégér.

Bonum vinum laetificat cor hominis.
A jó bor felvidámítja az ember szívét.

Dant animos vina.
A bor bátorrá tesz.

Dogma meum disce: bona vina bibas, bene misce. qui sine lege bibit, lingua pede tardius ibit.
Tanuld meg e tételt: Jó bort igyál, jól vegyítsed. Aki mértéktelenül iszik, annak nyelve, lába lassabban mozog.

In vino veritas, in vino feritas.
Borban az igazság, borban a vadság.

Lac senum.
Borocska, „öregek teje”.

Parce mero, coenato parum: non sit tibi vanum surgere post epulas, somnum fuge meridinum.
Mértékkel élj a borral: keveset a vacsorához, étkezés után állj fel, s kerüld a déli álmot.

Vina bibant homines, animantia cetera fontes.
Bort igyanak az emberek, az állatok pedig forrásvizet.

Vina probat bonus emptor odore, colore, sapore, - nare probatur odor, visu color et sapor ore.
A bort a vevő illatáról, színéről és ízéről illeti meg. Az illatát orrával, színét, ízét pedig szájával.

Vini amor immodicus mentis persaepe vigorem atque boni famam nominis imminuit.
A mértéktelen borfogyasztás gyakran az értelmet elhomályosítja és az ember jó hírnevét is megtépázza.

Vinum bonum laetificat cor hominis.
A jó bor felvidítja az ember szívét.

Vinum et argentum mutant mores sapientum.
A bor és a pénz még a bölcs ember erkölcsét is megváltoztatja.

Vinum et musica laetificant cor, et super utraque dilectio sapientiae.
A bor és a művészetek vidámítják a szívet, de a bölcsesség szeretete méginkább.

Vinum subtile creat in sene cor iuvenile, sed vinum vile reddit iuvenile senile.
A finom bor az öregembert megfiatalítja, a silány bor a fiatalt is megöregíti.

Vinum sume vetus, si ves veterascere laetus.
Óbort igyál, ha vidáman akarsz megöregedni.

Balnea, vina, Venus corrumpunt corpora sana,
Corpora sana dabunt balnea, vina, Venus.
A fürdő, a bor, a szerelem megrontja az egészséges testet,
De egészséges testet biztosít a fürdő, a bor, a szerelem.

„Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz.”

Luther Márton

"Erős a bor, erősebb a király, még erősebbek az asszonyok, de az igazság a legerősebb."

"Aki nem szereti a bort, az asszonyt és a dalt, bolond marad egész életében."

Mark Twain

"A valódi bölcseknek két fajtája van. Az egyik öngyilkos lesz, a másik állandóan itallal bódítja szellemi képességeit."

Mira Kirshenbaum

" A harmadik felbukkanása a párkapcsolatban ahhoz hasonlítható, mint amikor az ember egy üres borospohárral a kezében összetalálkozik valakivel, akinek a kezében egy üveg bor van."

Salvador Dalí

"Már nem bort iszik, aki élvezni tudja azt, hanem titkokat."

Szent Ágoston

"Sok esetben azonban szükséges az embernek a bor. A gyenge gyomrot erősíti, az elfogyott erőt újjáteremti, a hideglelősnek meleget ad, ha sebre cseppented, begyógyítja, elűzi a búskomorságot, messze kerget a lélekből minden fáradtságot, vígságot hoz, és az utitársnak kedve is megjön a társalgásba."

Szókratész

"Én, barátaim, teljes szívemmel az ivás mellett vagyok. Mert mélységesen igaz, hogy a bor, lelkünket öntözvén csitítja a fájdalmat, mint ahogy az olaj föllobbbantja a lángot. Ám nekem úgy tűnk, hogy az emberi test hasonlatos a növényekhez. Ha túlságosan bőven öntözik őket az istenek, nem tudnak kiegyenesedni, nem járja át őket az enyhe szellő lehelete; ám ha csak annyit isznak, amennyire szükségük van, szálegyenesen nőnek, virágot hajtanak és gyümölcsöt teremnek. Hasonlóképpen mi is: ha színültig töltjük a kupát, testünk és lelkünk megbicsaklik hamarosan, levegőt is nehezen kapunk, szó meg alig jön a szánkra. Ám ha a szolgák gyakran, de csak mértékkel töltenek kicsiny poharainkba, a bor nem részegít meg bennünket, hanem édes ösztönzése révén egyre vidámabbak leszünk."

"A bor elaltatja a férfiak lelkében a fájdalmat, mint a mandragóra az embereket, és lángra gyújtja a vidámságot, mit a tűz az olajat."

William Shakespeare

"A bor élessé, gyorssá, leleményessé teszi az elmét és eleven, tüzes mulatattó gondolatokkal telik meg."

Arany János: Ez az élet...

Ez az élet egy tivornya:
Inni kell, ha rád jön sorja,
Az örömbül, búbánatból,
Karcos borbul, kéj-zamatból.

Inni hosszut és körömre,
Kedvet búra, bút örömre;
Sok megissza vad-őszintén:
Egy-kettő vigyázva, mint én.

Kivel egykor én mulattam,
Többnyire már pad alatt van:
Én, ki a mámort kerűltem,
Helyt maradék, hol leűltem.

De, ha végignézek romján:
Oly sivár, dúlt e tivornyám!
Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég
Én is a pad alatt volnék?...

Ady Endre: Ülök az asztal-trónon

Ülök az asztal-trónon,
Én, mámor-fejedelem
S fejemet, a süllyedtet,
Följebb-följebb emelem.

Nagy szemeim tüzelnek,
Fülemben ifju dalok.
Orrom, szám, szivem töltik
Muskotályos illatok.

Boros, nagy dicsőségem
Villámlik, szinte vakít.
Kiáltok: „Hozzatok, hejh,
Egy inséges valakit.„

Ma királyi kedvem van,
Ma az élet meghatott,
Ma sajnálok, ma szánok,
Ma szeretek, ma adok.”

Erdélyi József: Bordal

Gyere ide te pohár,
súgok valamit,
halld meg az én ajkam
tüzes szavait. -

Ajkam titkos szavait
meghallani fül,
te, pohár, óh csak te vagy
méltó egyedül!

Neked mondanom se kell
Gondolatomat,
tudod örömömet és
búbánatomat.

Tetézed az örömöt,
s a búbánatot,
mint sötétséget a nap,
széjjelszaggatod.

Sugáné Czabán Rita

"Életünk meghatározó érzése a szerelem.
Szerelem szövődhet Férfi és Nő között,
De szövődhet Ember és természet között is!
A Bor legtökéletesebb példája ennek a kapcsolatnak."

Gárdonyi Géza: A bor legendája

Szólt az Isten: "Kedves fiam, Nóé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "No megöregedtem,
De ilyen jó bogyót még nem ettem."

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "Ihaj, csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!"

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:
Hát az óbor, hadd lássuk, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "Iszom reggel óta;
Gyere pajtás, van még a hordóba!"

Juhász Gyula: Nyugasztaló (részlet)

Már üldögélek földi porban,
Gyönyörködöm alkonybiborban
S álmot lelek homoki borban.

Kölcsey Ferenc: Bordal (1822)

Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
Búdat a jó bor
Messze széleszti,
S elmúlat véled.

Minden por, álom,
S füst e világon;
Mi haszna gázol
A boldogságon
A hír barátja?
Ha dob riadt a
Harc reggelére,
Patakban omlik
Hullámzó vére,
S bérét más látja.

Békételen, bús,
Senyved magába,
Kétség s remény közt
Vár s fél a kába
Percet s esztendőt.
Miért törődöl
Szűk életeddel?
Napod ma mit nyújt
Köszönve tedd el,
S hagyd a jövendőt.

Reggel vagy estve,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Ernyőt keress, ha
Készűl borúlni,
Szenvedj, ha nem tudsz
Hová vonulni,
Fordulhat a szél.

Éld a jelenlét
Percét s óráját,
Együtt lefutja
Jó s rossz pályáját,
S együtt húny véled.
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet!

Petőfi Sándor: A borozó (1842)

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor tanítja húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor tanítja elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty - s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!

A költő s a szőlővessző (1845)

Semmi vágyam, semmi kedvem
A borostyánkoszorúhoz!
Magyarország szép leányi,
Szőlővessző-koszorúval
Koszorúzzatok meg engem,
Mert a szőlővessző és a
Költő sorsa oly hasonló.
Költő és a szőlővessző
A világnak adja lelkét.
Szőlővessző lelke a bor,
A költőnek lelke a dal.
Lelkünket ha általadtuk
Borban, dalban a világnak:
Elhervadunk, elenyészünk.
És midőn már elenyésztünk:
Lelkeink, a bor s dal mellett
Vígad a világ!

Furfangos borivó (1844)

Megiszom én a bort, mert szeretem,
De néha megy belém nagy nehezen;
Azonban rajtam nem fog ki soha,
Minden dolognak van oka-foka.

"A kancsó zsarnokszív" - azt gondolom -
"Ki kell belőle a vért ontanom!"
S e gondolatra kancsóm kiürűl,
Készítették bár feneketlenűl.

Meredek a pincegádor (1844)

Meredek a pincegádor,
Nehéz teher az a mámor.
Hazafelé mendegéltem,
Terhe alatt összedőltem -
Összedőltem!

Elnyúltam a föld színére,
Megeredt az orrom vére.
Ha ott tégla nem lett volna:
Orrom vére nem folyt volna -
Nem folyt volna!

Nem járnék én a pincébe
Jó időbe', rosz időbe'...
De tehetek is én arról,
Hogy oly igen jó az a bor -
Jó az a bor!

Szerelem és bor (1844)

Azt mondom, amit mindig mondok:
Ne háborgassanak a gondok,
Ne háborgassanak bennünket!
Legyen vidámság, tréfa, nesz;
Ifjak vagyunk és ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

Járjunk a szerelem kertében,
Virág ott nyílik minden lépten;
Ha meg talál tüskéje szúrni:
Illatja gyógyulást szerez.
Szeressünk! mert erőnk szeretni,
Idő jártával odalesz.

Midőn a szerelem kertében
A nap tikkasztón süt az égen:
Térjünk hüs árnyékú lugasba
A borgyümölcs tőkéihez.
Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
Idő jártával odalesz.

E kép a legszebb élet képe;
Adjunk érette bút cserébe.
Mint fellegekre a szivárvány,
Reánk mosolygani fog ez,
Ha majd derengő ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

Víz és bor

Le a tenger fenekére
Merül a halász,
Lent a tenger fenekében
Gyöngyöket halász.
Nekem a boros pohárnak
Öble tengerem,
S gyöngy ha van tán dalaimban,
Az csak ott terem.

Bűnnek éje ült a földön.
Jött a vízözön.
A víz által a bűn éje
Elseperve lön.
Búnak éje ül szivemben;
A bú éjjelét
- Bennem a víz tehetetlen! -
Csak bor mossa szét.

Nyári hévben a virágszál
Sanyarogva nő;
A virágot új életre
Kelti langy eső.
Csüggedésben, tikkadásban
Langy esőm a bor;
Permetegje enyhe csöpjén
Vérem ujra forr.

Tettetés-e, vagy belösztön,
Vagy akármi más?
Csakhogy a halottra könyet
Ejteni szokás;
Engemet víz ott se érjen,
S már ha sírni kell,
Sírja hát hideg poromra
Könyét borkehely.